A jelenben élni

A munkám során és a mindennapi életben is észrevettem, hogy nem éljük a jelent, pedig csak ez az egyetlen pillanat, ami valós és létezik. A konzultációim során is látom, hogy legtöbbször vagy a múlt kísért valakit vagy éppen a jövőtől retteg. De elég, ha az utcán megállunk valakivel beszélgetni, pár másodperc múlva elmondja, hova megy, hogy majd a jövőben így vagy úgy legyen. Ha nem akkor meg elmondja honnan jön éppen és milyen volt ott. De nincs a jelenben. A gondolataink csekély százaléka van a jelen pillanatban.

A kisgyermek még megtudja élni a pillanatot. A jelenben van és épp élvezi amit csinál vagy, ha bánatos akkor megéli azt is. Aztán ahogy nő a gyermek a szülők megtanítják neki, hogyan éljen a múltban és a jövőben. "Rossz voltál tegnap ezért ma nem kapsz fagylaltot", "Ha jó leszel, holnap elviszünk a játszótérre". És lehetne folytatni hogyan nevelik bele a gyermekbe, hogy emlékezzen a tegnapra és szorongjon miatta vagy gondoljon a jövőre és ma nincs más dolga mint megfelelni.

Aztán jön az iskola a tanárok, akik szintén kiélesítik ezt a gyermekben. Állandóan a felmérővel vagy az érettségivel fenyegetik a diákot. Meg kell felelni, különben ítélet vár rád. Azzal nevelik a félelmet beléjük, hogy, ha nem felelnek az iskolában meg, akkor az élet kegyetlen lesz és lehetetlen. Igen és egy ilyen társadalom, ahol az oktatás dolga, hogy jó alkalmazottat neveljen. Aztán felnőtt korban már szinte senki nem él a jelenben. Nem éli meg a pillanatot. Nincs meghittség. Mindig a holnapban vannak a gondolatok vagy épp a tegnapban.

A bibliában van egy érdekes passzus amit sokféleképpen lehet értelmezni:

"Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, s fölment külön velük egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük: arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig olyan fehér lett, hogy vakított, mint a fény. S íme, megjelent nekik Mózes és Illés, és beszélgettek vele. Péter erre így szólt Jézushoz: „Uram, jó itt nekünk! Ha akarod, csinálok ide három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek, egyet pedig Illésnek.” Amíg beszélt, hirtelen fényes felhő borult rájuk, s a felhőből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!” Ennek hallatára a tanítványok arcra borultak, s igen megrémültek. Jézus odalépett hozzájuk és megérintette őket: „Keljetek fel, ne féljetek!”

Mt.17

Péter érezte, hogy jó ott, de már tervezni kezdett, építeni szeretett volna és már akkor kilépett a jelenből a meghitt pillanatból és a jövőre gondolt, amikor Isten közbeszólt, amíg Péter beszélt.

Gyakran amikor elszakadunk a jelentől, nem látjuk magunk előtt a csodát, a ragyogást, a fényt, nem éljük át. A pillanat megélése az egyetlen lehetséges út a boldog élethez. A múltban rágadás vagy a jövőtől való szorongás elvakítja a jelen gyönyörű pillanatait, a lehetőségeket és a csodák megélését.

Az életünk gyakran kicsúszik a kezünk közül, mert nem éljük a pillanatot. Az életünk olyan rövid és törékeny, hogy kár lenne elpazarolni a szépségeit. A jelen pillanatok értékesek és fontosak, és ezért az életünket szintén értékesnek kell tekintenünk. Ahelyett, hogy elmélkednénk a múltunkon vagy aggódnánk a jövőn, érdemes megtanulnunk élvezni a jelen pillanatot.

Egy gyermek életének korai szakaszában még képes élvezni az életet, bármit is csinál. Az élet pillanatai valósak és meghatározóak a számukra. Azonban ahogy nőnek, az életük részévé válnak a felzárkóztatás, a megfelelés és az előre tervezés, és büszkeséggel tekintenek múltbeli sikereikre és aggodalommal a szükségesnek hitt jövőbeli célokra.

Persze az élet nem minden pillanata lesz pozitív, és az idő múlásával változhat, de jelen pillanatok szükségesek ahhoz, hogy megtanuljunk értékelni és élvezni az életünket.

Az életünk pillanatai tele vannak szépséggel és lehetőséggel, csak át kell adnunk magunkat az élményeknek, anélkül, hogy megrendítene a múltunk vagy a jövőnk. Az élet képes megmutatni nekünk a világ gyönyörűségét, de ehhez szükség van a jelen pillanat megragadására. Az ilyen pillanatok olyan erős kincsek, amelyek biztosítják, hogy értékesnek és boldognak érezzük magunkat.

Tehát ne féljünk felhagyni a múlt és a jövő aggodalmaival, a tervezéssel és a megfeleléssel. Inkább ragadjuk meg a pillanatot és éljünk a jelenben, azzal a tudattal, hogy a jelen csodáit élvezzük és éljük meg teljesen. Az életünk könnyebb lesz, jobbak lesznek az eredményeink, és a kapcsolataink is erősebbek lesznek, amikor megtanulunk élni a pillanatban. Aztán azok a pillanatok, amelyeket megoszthatunk családunkkal és barátainkkal, az életünk legszebb pillanataivá válnak.

Fekete Márton